Számomra az agyag maga a csoda, titokzatos mégis kitárulkozik, kedvemre való, néha pedig dühítően makacs, simulékony ugyanakkor ellenáll minden komolytalan próbálkozásnak, ha nem bánsz vele illő módon, megbosszulja, ha viszont alázattal fordulsz hozzá, megjutalmaz. Én mindennap tapasztalom hihetetlen szeszélyét, de mikor nyitom a kemencét... az maga a csoda!

Felnőttként, majd hamrincévesen tapasztaltam meg az alkotás, létrehozás csodálatos érzését, amelyet azóta is minden egyes alkalommal átélek és hozzátartozik az életemhez. A fazekasmesterség, a népművészet irányt mutatott, megtanultam becsülni magamat, az embereket, alázatra, türelemre nevelt és nem utolsósorban büszke vagyok a magyarság múltjára, kultúrájára és hogy magyar vagyok.

2001-óta a Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesület tagja vagyok.

2002 óta tárgyaimat rendszeresen zsűriztetem. Cserépkályha készítésével is foglalkozom. Egyedi igényel figyelembevételével tervezem meg a kályhát és gyártom le a csempéket.

2006 nyarán a Hagyományok Háza fazekas népi iparművésznek ismert el.