A település honlapja

Kunszállás, 2085 hektár területű község Kecskemét és Kiskunfélegyháza között fekszik.

Tudományos kutatások, ásatások igazolják, hogy ez a terület már a bronz-korban is ember által lakott volt . Őrzünk néhány cserépmaradványt melyet az itt letelepedett emberek készítettek közel 4 ezer évvel ezelőtt. Éltek itt szarmaták, hunok, szlávok, avarok, még bolgárok is.
A honfoglalás idején gyéren lakott terület volt itt. Majd e vidék a "nemzet köztulajdona" lett, később királynéi birtok Kecskeméttel együtt.
A tatárok nem sok pusztítani valót találtak, mert puszta (legelő) volt e táj.
A tatárjárás után IV. Béla, a "második honalapító" az Illonchuk nemzetség kunjait telepítette e vidékre. Az itteni kunok bátrak, vitézek és a királyhoz hűséges harcosok voltak.
Ennek köszönhetjük az első írásos oklevelünket is 1343. július 28-i keltezéssel, melyet Nagy Lajos királyunktól kaptak (védelmi okirat). A kunok jól gazdálkodó pásztornéppé váltak.
1423-ban a Magna Via (Nagy út) - a mai 75-ös úton utazó Bertrandon de la Brongiére francia utazó a következőket írta: "Utam szép síkságon vezetett át, hol a lovak vadállatokhoz hasonlóan, egészen szabadon élnek, egymást éri a sok ménes."
1526. augusztus végén a rabló török had elpusztította a kun falunkat. Hányan éltek ekkor a szálláson? Hősiesen ellenálltak? Vagy a férfiak már Mohácsnál elestek? Nem tudjuk. Az biztos, hogy az itt élőket legyilkolták, a szállás és környékén temetetlen, szétszóródott csontmaradványok százai voltak még találhatók az 1970-es években is. A templom romjait a legidősebbek még látták a Templomtéren.
A szállás helyén sohasem épült új falu.
Az 1546-os török által végzett összeíráskor Kecskeméten 7 kun család lakott. A mi falunkból menekülhettek meg. Az ő ajkaikon született e dal:

Nincs már nekünk földünk, házunk,
Csak rongyunk van és csak gyászunk
Egy csillagunk se nincs nékünk,
Csak bánat, ahová nézünk.

A török kiűzése után sok évnek kellett eltelnie, hogy az "egész műveletlen róna" emberlakta területté váljon.
A gazdasági fejlődést az 1780-as évekre jellemző természeti csapás is akadályozta. A rettentő nagy aszály, "homoksivataggá" tette a tájat.

Sokszor felhangzott a pásztorok ajkán a szomorú dal:

Kiszáradt a tóbul mind a sás, mind a víz,
A szegény barom is csak a gazdára néz,
Istenem! Istenem! Adj egy csendes esőt,
A szegény baromnak jó legelő mezőt.

1945-ben lett önálló község, de még mindig Majsajakabszállás néven szerepelt.
A Kunszállás név - emlékezve kun őseinkre is - kisebb-nagyobb huzavona után a Minisztertanács határozatával vált törvényessé.
1950-1990-ig Kunszállás és Fülöpjakab egy községet alkotott Kunszállás központtal.

Az itt élők megszenvedték a múltat és keményen harcolnak a jövőért. Küzdenek a fiaikért és lányaikért,mert az ősök tisztelete erre buzdítja őket. Hitük, akaratuk nem a pusztába veszett sóhaj. Megtartották, oktatási intézményeik önállóságát,felújították az iskolát. Faluházat, egészségházat építettek,köztereket hoztak létre. Jól működő, aktív civil szervezeteket működnek Kunszálláson. A sikeres pályázatoznak köszönhetően,modern könyvtárat alakítottak ki, felújítják az útburkolatokat, parkokat és játszótereket. Falunk rendelkezik digitális televízióval, valamint IP telefon lehetőséggel, igen fejlett a széles sávú internet ellátottságunk (mind optikai , mind mikrohullámon) Egyre több vállalkozás talál otthont magának az 1700 fős településen.
A mezőgazdasági termelés a területen meghatározó szerepet tölt be. Több évtizedes hagyományra nyúlik vissza az egyre korszerűbb fóliás zöldségtermesztés az ökogazdálkodást folytató családi vállalkozásokban. És évről évre nagyobb területeket vonnak be a biotermesztésbe.
Az élelmiszer előállító és feldolgozó iparágak is megjelentek Kunszálláson az elmúlt években. Munkát biztosítva több helyi lakosnak.
Községünkben a szolgáltatások széles skálája megtalálható ami a pihenést, a kikapcsolódást szolgálja. Hétvégén is nyitva tartó élelmiszerüzlet,vitaminsarok, pékség, étterem várja az idelátogatókat.

Képek és leírás forrása: http://www.kunszallas.hu