Az ősi településnév a magyar állam megalapítójára, Szent István királyra utal. Az ókor óta lakott helyet először Nagy Lajos király egyik adományozó oklevele említi, melyben kun nemesek letelepedésére ad engedélyt. A község a török időktől kezdve sok pusztításon esett át, de lakói mindig visszatértek. 1952-ben Lászlófalva néven vált közigazgatásilag önállóvá, majd az itt élők kezdeményezésére 1987-ben visszanyerte ősi nevét.

Szentkirály területén az alapvetően homok jellegű talaj található pusztai növénytársulások kal és főleg az utóbbi időben telepített akácerdőkkel. Egyes szikes-vályogos foltokon csapadékosabb években pangóvizes tavak alakulnak ki. A község gazdasági életét a mezőgazdaság és az élelmiszeripar határozza meg. A földterület nagyrésze szántó, melyet gabonafélékkel és öntözéses zöldségkultúrákkal hasznosítanak. A térségben kitűnő íze folytán méltán ismert és elismert a „szentkirályi dinnye”. Jelentős a mintegy 300 ha-on folytatott szőlőtermesztés is. Itt palackozzák továbbá „A világ legjobb ásványvize” díjat nyert Szentkirályi Ásványvizet.

A falu fő vonzerejét a megőrzött pusztai, tanyasi életmód, a paraszti kultúra adja. Állandó és népszerű rendezvény augusztus 20-án a Szentkirály Napja, szeptember végén pedig a Szüreti Felvonulás és Mulatság. Tájjellegű gasztronómiai élvezetekkel várja vendégeit a Hétvezér fogadó, vetett ággyal pedig a Tóth Tanya.

Látványosságok:

• 1989-től Szent István Szobor
• 1996-tól Hősi emlékmű, az I. és II. világháborúban hazaért és elesett szentkirályi hősök emlékére
• 2001-től Milleniumi emlékmű a Milleniumi emlékparkban
• 2006-ban avattuk az '56-os emlékművet a Szent István parkban
• 2014-ben került újra felállításra a nemzeti összetartozást jelképező székely kapu. 
• Református pusztatemplom műemlék
• Szent István ereklyéit örző Kataolikus templom, ahol az egyházmegye harmadik legnagyobb orgonája van.